Hit, megvallás, Jézus neve

Rég írtam. Talán ismerős lehet az érzés mindenkinek... eleinte, "most nincs időm írni majd holnap" aztán egy idő után annyi minden volt, hogy már nem tudtam miről írjak. Most sincs konkrét, csak úgy gondoltam, hogy összehozok valamit, fel kéne venni a fonalat.

Felültem egy vonatra, ami robog velem. Igaz még csak (vagy már, attól függ honnan nézzük) 4 hónapja tart a közös utazásunk, de annyi minden történt és történik velem, mint az utóbbi 3-4 évben :). Ha visszatekintek az elejére és megnézem honnan indultunk és hol tartunk, csak ámulok és bámulok. Nagyon sok dologban változtam meg pozitívan és remélem, hogy sok pozitív változásnak voltam az előidézője is. Az életem rendezettebb, könnyebben szánom rá magam olyan dolgokra, amik eddig nehezen mennek. Itt olyan apróságokról van szó, mint, hogy rendet tartsak magam körül. Segítsek huginak itthon. Könnyebben vagyok kedves a körülöttem lévőkkel, bár ez biztosan a betegségem következménye is, majd erről kicsit később. Jól érzem magam a bőrömben. Nagyon szeretem ezt a kislányt, akit Isten hozott elém és hálás vagyok érte, hogy megismerhettem és minden egyes percért amit együtt tölthettünk/tölthetünk. <3

Az utóbbi hónapokban olvasok egy könyvet ami úgy érzem átformálja a gondolkozásomat és a hitemet (pozitív értelemben). Kenneth E. Hagin - Jézus neve * A Szent Lélek vezetése. Mivel még néha úgy érzem, mintha beteg lennék (természetesen már nem vagyok, csak az ördög próbálkozik úgy tenni mintha !!!), sok dologban megerősít ez a könyv. Az első részével a napokban végeztem (Jézus neve). Sok kérdésemre és bizonytalanságomra kaptam választ és megértettem, hogy - hogy is lehet harcolni és mit is jelent az, hogy harcol az ember szellemben. Sajnos már pontosan nem emlékszem minden részletre az elejéről (minden alkalommal, amikor megérintett valami le kellett volna írnom ide :SS bocsi mindenkitől), de arról volt szó eleinte, hogy hogy is kell használni Jézus nevét és mit is jelent az, hogy Jézus ránk hagyta az Ő nevét.

Először is amit megértettem, hogy nem lehet teljes meggyőződés nélkül harcolni. Ha az ember nem hiszi el azt, amiért harcol akkor már mielőtt belekezd le van győzve. El kell hinni, hogy Isten képes megadni azt amit az ember kér mindenféle kételkedés nélkül. Volt egy példa ami nagyon megérintett a hittel kapcsolatban, meg is kerestem nektek:

"A hit normális és természetes dolog olyan gyermekeknek, akiknek szerető szülei vannak, és ellátják őket. Nem aggodalmaskodnak a következő étkezés miatt. Nem hagyják abba a játékot, hogy bejöjjenek és azt mondják: "Mama, én tudom, hogyha kérnék egy darab kenyeret, te megadnád nekem." Automatikusan tudják ezt. És ennek alapján cselekszenek. Egy tudatlan hitet gyakorolnak. Nem csoda, hogy Jézus azt mondta: "Ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába." Máté 18,3"

Olyan érdekes. Annyi minden felől tudunk aggódni, pedig Jézus már meghalt mindenért. Elintézett mindent és azt mondta, csak higgyünk benne és kérjük Istent az Ő nevében. Erő van ebben a névben. Tanulom még, hogy odafigyeljek erre, mert úgy érzem sok múlik ezen, hogy ne csak úgy imádkozzak, hanem tényleg meggyőződéssel kérjek és adjak hálát Jézus nevében. Úgy gondolom eljön majd az idő, amikor meg fogom tapasztalni és ismerni mekkora erő is van Jézus nevében. Vágyom erre.

Még egy dolgot idéznék (bár nagyon sokat lehetne) ami megérintett a gyógyulással kapcsolatban. Szerintem ez a rész nem csak a gyógyulásra, hanem minden imára és imameghallgatásra vonatkozik. Csak részleteket idézek, mert elég hosszú:

"Sok órát töltöttem egy messziről visszajött misszionárius ágyánál. A rák egész testét felemésztette...Az egyik nap, amikor két és fél órát imádkoztam, hirtelen kb. egy lábnyira az ágy lábától, Jézus megjelent...Nem mondtam meg a misszionáriusnak, hogy látom Jézust, de azt mondtam neki:
- Jézus eljött, hogy meggyógyítson téged.
...Kiugrott az ágyából (amire amúgy nem lett volna képes abban az állapotban amiben volt), az ágy lábához futott és ott megállt, pontosan Jézussal szemben. (Azt mondta, hogy nem látta Őt, de érezte a jelenlétét)
Jézus valamit tartott a kezében, úgy tűnt annak az embernek a "gyógyulása" lehetett. Ez az ember kinyújtotta a kezét, hogy átvegye. Akkor leeresztette a kezét, lehajtotta a fejét és összeráncolta a szemöldökét. Visszalépett és leült egy kis székre, a fejét a kezébe hajtotta:
- Nem tudom, nem tudom, nem tudom.
- Mit nem tudsz ? - kérdeztem.
- Nem tudom elfogadni a gyógyulásomat.
- De igen. El tudod fogadni. Jézus azért jött, hogy meggyógyítson téged.
Ezután még kétszer ugyanezek a mozdulatok és párbeszéd játszódott le. Soha nem fogom elfelejteni. Kinyújthattam volna a kezem és megérinthettem volna Jézust, olyan közel volt, ahogy Ő nekem szomorúsággal a hangjában mondta:
- Látod eljöttem, hogy meggyógyítsam őt és nem engedi nekem. Így fog meghalni ennyi és ennyi nap múlva.
És meg is halt.
Vajon ez Isten akarata ?? Nem!! Örülök, hogy a mennybe ment, és ott ugrál és táncol most, de sajnálom, hogy kihagyott valamit, amit elérhetett volna ebben az életben, visszamehetett volna a missziós területre. Mi tette semmissé a hit imájának hatását ? Ennek az embernek a hitetlensége. Isten MINDIG meghallgat ENGEM. Amikor TE ezt tudod, meghallgat TÉGED is. "Amit csak kértek az Atyától az én Nevemben, megadja nektek."... Az én megvallásom: "Ő mindig meghallgat engem!" De ez a kedves ember semmivé tette az imámat, tönkretette a hitem hatását.
Mivel? ROSSZ MEGVALLÁSSAL!!!!"

Számomra hihetetlen ez az egész történet. Egy hatalmas csoda történik. Kiárad a kegyelem és az emberünk még sem tudja elfogadni. Amikor már tudatában volt annak, hogy mi is történik, mégis rossz megvallást tett. Szeretnék odafigyelni arra, hogy miket mondok. Magamról, a barátaimról, a családomról, a munkatársaimról, a testvérekről, vagy csak úgy bárkiről. Hiszen hatalmas dolgokra képes az ember a nyelvével. Figyeljetek erre oda Ti is, és kívánom, hogy tudjunk mindig pozitív és hittel teli megvallásokat tenni a dolgainkkal kapcsolatban.

Eléggé hosszúra sikeredtem, de már nagyon összegyűltek a dolgok és így sem tudtam mindent leírni. Isten áldjon meg mindenkit aki olvassa az írásaimat és kívánom, hogy épüljetek belőle.

D