őszinteség

"Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan."

Ahhoz pedig, hogy az ember jól lásson a szívével őszinteségre van szükség. Elsődlegesen saját magunk felé, az után pedig mások felé. A mai világban olyan sokan megkeményítik a szívüket. Ez érthető is, hiszen mindenki szerint gáz, ha sebezhető vagy. Kihasználják az emberek, ha megnyílsz és könyörtelenül lecsapnak rád. Mégis ahhoz, hogy szeretni tudj, szükség van arra, hogy megnyisd a szíved. A felépített falakat, amikkel bevédted magad és amit kifelé mutatsz, le kell rombolni. Ki kell lépni a hajóból, rá a hullámokra, mert csak akkor tudod meg, hogy képes vagy-e a vízen járni. Milyen nehéz és mégis milyen jó érzés kilépni a kényelmes csónakunkból. Amikor eldöntöd, amikor elindulsz, aztán visszanézel egyszer, majd tovább mész és visszanézel még egyszer, majd végül hozzáérsz a víz felszínéhez. Próbálgatod... mivel még nem léptél ki teljesen, van hogy úgy érzed, fenn tudnál maradni a tetején, de van, hogy úgy érzed elsüllyednél. Igazán csak akkor bizonyosodhatsz meg amikor kilépsz végre. Két lábbal és már a kezeddel sem kapaszkodsz. Levetsz mindent ami a hajóhoz kötött és elindulsz. Eleinte egy picit talán süllyedni vélsz, de ha jól döntöttél és igazán hiszel akkor megtart a víz.

Köszönöm Istennek, hogy segített lerombolni a felépített falakat. Mindaz ami gátolt már csak törmelék. Végre újra érzem, hogy megérintenek a dolgok. Persze sebezhetőbb is vagyok, de végre tudok szeretni. Őszintén el tudom mondani, hogy mi van bennem. Hálás vagyok azért, hogy megtapasztalhattam, milyen áldás van ezen. Köszönöm a mai napot, a tegnapit, az elmúlt heteket, az elmúlt hónapokat...