Gyönyörű reggelt mindenkinek. Nekem már megvolt.
Reggel a szokásos módon kissé késve indultam el. Hugi csinált nekem finom ebédet (Isten áldja meg gazdagon ezért), viszont picit későn készültünk el, úgyhogy késtem. Ahogy kiléptem a lakásból melegséget éreztem :). Igen süt a nap... gyönyörű. Úgy döntöttem ma nem buszozok, inkább sétálok. Szeretek így menni, mert ilyenkor tudok gondolkozni. Volt is min. Az utóbbi napokban, egy kissé kerülgetett a lelkiismeret furdalás, valamint a félelem amiatt, hogy az ajándékot amit nem rég kaptam eltékozlom, nem vigyázok rá eléggé. Szerencsére ma reggelre ez az érzés teljesen elhalványodott. Bár tudom, hogy vannak dolgok amiket nem jól csináltam az utóbbi napokban, mégis hatalmasan elcsodálkoztam, h Isten mennyire megáldotta a tegnapi esténket :). Újra bebizonyosodott több dolog is, többek közt, h Isten meghallgatja az imákat, még akkor is, ha egyszerű, lényegtelennek tűnő dolgokért imádkozunk, valamint az őszinte szeretet előtt nincs semmilyen akadály. Nagyon szeret bennünket az Apukánk.
Szóval ahogy sétáltam reggel, gondolkoztam egy tegnapi videón, ami elindított bennem valamit. Jó érzés volt, azt kértem, hogy használja ezt, ha tudja. Szeretnék végre kimozdulni egy picit abból az állapotból ahol most vagyok és nyitni a világ felé. Szóval imádkozzatok értem, hogy sikerüljön az amit Isten mutatott, legyen erőm és bátorságom (bátorságunk) véghez vinni. Mentem tovább és egyszer csak eszembe jutott, hogy már olyan régen nem adakoztam a szegényeknek. Ilyenkor azt szoktam csinálni, h belenyúlok a tárcámba és kiveszek egy marok aprót, zsebre vágom és ha találkozok valakivel akinek úgy érzem h adnom kell, adok. Nem szeretek a tárcámban kotorászni amikor épp azt várják, h adjak már. Persze általában amikor így előkészülök, nem szoktam találkozni senkivel. Ma ez másképp alakult. Ahogy a metrón utaztam, tovább hallgattam a zenét, gondolkoztam azon, h lehetne megvalósítani azt a dolgot amit mutatott Isten. Sok jó gondolatom volt és éreztem h betöltött a Szent Szellem, vidám voltam. Odaértem a délihez, felmentem a mozgólépcsőn és ahogy sétáltam kifelé, észrevettem egy idősebb asszonyt. A botjára támaszkodott és nem tűnt szegénynek, meg ilyesmi, de mégis a szemébe néztem és sajnáltam kicsit. Közel mentem el mellette és amikor már egy picit elhagytam, olyan érzésem volt mintha szólt volna hozzám. A szemem sarkából talán még láttam is. Visszafordultam és kivettem a fülemből a zenét. Akkor elkezdte mondani nekem, hogy nagyon éhes és reggelit szeretne venni, meg hogy, Ő szóró lapozni szokott, de most valami nem jött össze. Nem értettem pontosan, mert ahogy beszélt el kezdett sírni. Annyira megérintett, ahogy ott álltam előtte. Akkor jutott eszembe, h én előkészítettem egy marék aprót, gyorsan benyúltam a zsebembe és odaadtam neki. Aztán amikor elvette még megfogtam a kezét és rámosolyogtam. Megköszönte. Még bennem volt az is, hogy mondjam neki h. Isten nagyon szereti, de ehhez nem voltam elég bátor, nem tudom miért. Ahogy mentem tovább megint éreztem Isten jelenlétét. Annyira jó volt végre hosszú idő óta úgy adni, hogy tudom, hogy jó helyre került amit adtam.
Azért is érintett meg engem annyira ez a mai reggel, mert annak ellenére, hogy kétségek voltak bennem, hogy jól csinálom-e a dolgaimat Isten megmutatta, hogy ne ezekkel foglalkozzak. Ő ott van mellettem, csak tegyem a dolgom és ahol gyenge vagyok majd Ő erős lesz. Csak azt a picit amit tudok, azt tegyem meg és higgyem el, hogy Ő nem hagy el, bármit is teszek. Nem dicsekvésből írtam le ezeket, csak azért, hogy lássátok Ti is, nem az elrontott dolgokkal, a hibákkal, bűnökkel kell foglalkozni. Kegyelemben élünk és én ezt ma megtapasztalhattam. Nem arra van szükségünk, hogy törvényeket hozzunk magunknak és azokat betartsuk, vagy a mások által kitalált törvényekhez ragaszkodjunk. Azt várja tőlünk, hogy tovább menjünk és megcselekedjük az Ő akaratát. Remélem nekem sikerül így élnem. Nagyon szeretném.
Áldott hetet mindenkinek.
D
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése