Már megint velem történik ez...
Nem lehetek ennyire szerencsétlen...
Nem igaz, már megint rendetlenséget hagyott maga után...
Hihetetlen, hogy beszól, hiszen Ő még ennyire se képes, meg amúgy is mi köze van hozzá...
Komolyan mondom, ha megint elkezd nevetni, vagy bekapcsolja a zenét én megmondom neki a magamét...
Hagyjál, ne érj hozzám, elegem van mindenből...
Ne is szólj hozzám, hagyj békén...
Csak nekem nincs senkim...
Csak engem nem szeret senki, pedig azt hittem de mégse...
Nem lehetek ennyire béna...
Már megint ez a kaja...
Miért csak süti van, amikor én csokit akartam enni...
És miért nincs fagyi...
Elegem van már, tök gagyi ez a telefon, ha nem lehet jobb akkor ez már nem is kell...
Kéne valami új ruha, a múlt hetit már meguntam...
Jó lenne ha végre segítene...
Jó lenne, ha megdicsérne már végre...
Igazán odaadhatná...
Soha nem kapok tőle semmit...
Miért nem kapok már többet...
Miért nem kapom meg amit akarok...
Végigfutottak valaha ezek a szavak a gondolataid sűrűjén? Te is így gondolkozol? Vagy talán csak néha, esetleg csak ritkán? Soha? Jó neked. De ez biztos? Mindennel elégedett vagy? Jó neked. Adj hálát érte és köszönd meg Istennek, hogy megelégített.
Esetleg úgy érzed, hogy igaz rád valamelyik? Talán, mégsem vagy 100%-ig elégedett? Én sem vagyok. Sokszor elegem van belőle, hogy nincs rendben a hasam... sokszor elégedetlen vagyok, hogy nem úgy szeretnek, ahogy én szeretném... hogy, nem az van amit én akarok. Nem kapok annyi fizetést amennyi kéne. Sok mindent fel lehet sorolni. Tedd meg! Sorold fel! Add ki magadból, azt ami zavar!
Aztán állj meg egy pillanatra. Csukd be a szemed, majd nyisd ki és nézz körbe.
Egy meleg szobában vagy? - adj hálát
Megvan mindkét kezed és mindkét lábad? - adj hálát
Netán teljesen egészséges vagy? - adj hálát duplán :)
Van mit enned? - adj hálát
Van tiszta ivóvized? - adj hálát
Van kit szeretned, bárki, aki ha baj van melletted van? - adj hálát
Nem vagy börtönben? - adj hálát
Nem vagy valakinek a rabszolgája? - adj hálát
Nem vagy semminek a rabszolgája? - adj hálát
Nem tudok felsorolni mindent, de úgyis találsz olyat az életedbe, ami másnak hiányozhat. Hát ne legyél rest és adj érte hálát, mert más, akinek nincs meg azaz életében, megköszönné, ha megkaphatná.
Annyira szeretem amikor megszégyenülök, amiért elégedetlenkedtem. Ilyenkor úgy érzem, Isten mosolyog. Mikor látja, hogy végre rájövök, mennyire bolond voltam. Azt hittem nekem a legrosszabb, vagy egyáltalán rosszabb mint másnak/másoknak. Elmosolyodik és így szól: "Hiszen mondtam, adj hálát azért amid van, hidd el én megáldlak téged. Tudom neked mi a legjobb. A tenyeremen hordozlak. Csak adj hálát, mindazért amit kaptál. És ne felejtsd el, amiben áldott vagy, azért kaptad, hogy áldás légy mások számára."
Köszönöm Istenem, hogy megáldottál. Köszönöm, hogy van:
- családom
- társam
- barátaim
- munkahelyem
- lakhelyem
- ételem/italom
- jókedvem
- egészségem, még ha néha nem is így érzem
- új életem
- kegyelmem
Köszönöm, hogy megadsz mindent amire szükségem van, sőt még annál jóval többet is. Köszönöm, hogy megtart örökké tartó kegyelmed. Kérlek segíts, hogy áldás lehessek mások számára, azokban a dolgokban, amikben én áldott vagyok, hogy tovább tudjam adni amit kaptam. Segíts, hogy adni tudjak és NE legyek olyan aki mindig csak azt nézi, vajon mit kaphat. Jusson először az eszembe, hogy én mit adhatnék.
Amen.
Rég írtam. Talán ismerős lehet az érzés mindenkinek... eleinte, "most nincs időm írni majd holnap" aztán egy idő után annyi minden volt, hogy már nem tudtam miről írjak. Most sincs konkrét, csak úgy gondoltam, hogy összehozok valamit, fel kéne venni a fonalat.
Felültem egy vonatra, ami robog velem. Igaz még csak (vagy már, attól függ honnan nézzük) 4 hónapja tart a közös utazásunk, de annyi minden történt és történik velem, mint az utóbbi 3-4 évben :). Ha visszatekintek az elejére és megnézem honnan indultunk és hol tartunk, csak ámulok és bámulok. Nagyon sok dologban változtam meg pozitívan és remélem, hogy sok pozitív változásnak voltam az előidézője is. Az életem rendezettebb, könnyebben szánom rá magam olyan dolgokra, amik eddig nehezen mennek. Itt olyan apróságokról van szó, mint, hogy rendet tartsak magam körül. Segítsek huginak itthon. Könnyebben vagyok kedves a körülöttem lévőkkel, bár ez biztosan a betegségem következménye is, majd erről kicsit később. Jól érzem magam a bőrömben. Nagyon szeretem ezt a kislányt, akit Isten hozott elém és hálás vagyok érte, hogy megismerhettem és minden egyes percért amit együtt tölthettünk/tölthetünk. <3
Az utóbbi hónapokban olvasok egy könyvet ami úgy érzem átformálja a gondolkozásomat és a hitemet (pozitív értelemben). Kenneth E. Hagin - Jézus neve * A Szent Lélek vezetése. Mivel még néha úgy érzem, mintha beteg lennék (természetesen már nem vagyok, csak az ördög próbálkozik úgy tenni mintha !!!), sok dologban megerősít ez a könyv. Az első részével a napokban végeztem (Jézus neve). Sok kérdésemre és bizonytalanságomra kaptam választ és megértettem, hogy - hogy is lehet harcolni és mit is jelent az, hogy harcol az ember szellemben. Sajnos már pontosan nem emlékszem minden részletre az elejéről (minden alkalommal, amikor megérintett valami le kellett volna írnom ide :SS bocsi mindenkitől), de arról volt szó eleinte, hogy hogy is kell használni Jézus nevét és mit is jelent az, hogy Jézus ránk hagyta az Ő nevét.
Először is amit megértettem, hogy nem lehet teljes meggyőződés nélkül harcolni. Ha az ember nem hiszi el azt, amiért harcol akkor már mielőtt belekezd le van győzve. El kell hinni, hogy Isten képes megadni azt amit az ember kér mindenféle kételkedés nélkül. Volt egy példa ami nagyon megérintett a hittel kapcsolatban, meg is kerestem nektek:
"A hit normális és természetes dolog olyan gyermekeknek, akiknek szerető szülei vannak, és ellátják őket. Nem aggodalmaskodnak a következő étkezés miatt. Nem hagyják abba a játékot, hogy bejöjjenek és azt mondják: "Mama, én tudom, hogyha kérnék egy darab kenyeret, te megadnád nekem." Automatikusan tudják ezt. És ennek alapján cselekszenek. Egy tudatlan hitet gyakorolnak. Nem csoda, hogy Jézus azt mondta: "Ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába." Máté 18,3"
Olyan érdekes. Annyi minden felől tudunk aggódni, pedig Jézus már meghalt mindenért. Elintézett mindent és azt mondta, csak higgyünk benne és kérjük Istent az Ő nevében. Erő van ebben a névben. Tanulom még, hogy odafigyeljek erre, mert úgy érzem sok múlik ezen, hogy ne csak úgy imádkozzak, hanem tényleg meggyőződéssel kérjek és adjak hálát Jézus nevében. Úgy gondolom eljön majd az idő, amikor meg fogom tapasztalni és ismerni mekkora erő is van Jézus nevében. Vágyom erre.
Még egy dolgot idéznék (bár nagyon sokat lehetne) ami megérintett a gyógyulással kapcsolatban. Szerintem ez a rész nem csak a gyógyulásra, hanem minden imára és imameghallgatásra vonatkozik. Csak részleteket idézek, mert elég hosszú:
"Sok órát töltöttem egy messziről visszajött misszionárius ágyánál. A rák egész testét felemésztette...Az egyik nap, amikor két és fél órát imádkoztam, hirtelen kb. egy lábnyira az ágy lábától, Jézus megjelent...Nem mondtam meg a misszionáriusnak, hogy látom Jézust, de azt mondtam neki:
- Jézus eljött, hogy meggyógyítson téged.
...Kiugrott az ágyából (amire amúgy nem lett volna képes abban az állapotban amiben volt), az ágy lábához futott és ott megállt, pontosan Jézussal szemben. (Azt mondta, hogy nem látta Őt, de érezte a jelenlétét)
Jézus valamit tartott a kezében, úgy tűnt annak az embernek a "gyógyulása" lehetett. Ez az ember kinyújtotta a kezét, hogy átvegye. Akkor leeresztette a kezét, lehajtotta a fejét és összeráncolta a szemöldökét. Visszalépett és leült egy kis székre, a fejét a kezébe hajtotta:
- Nem tudom, nem tudom, nem tudom.
- Mit nem tudsz ? - kérdeztem.
- Nem tudom elfogadni a gyógyulásomat.
- De igen. El tudod fogadni. Jézus azért jött, hogy meggyógyítson téged.
Ezután még kétszer ugyanezek a mozdulatok és párbeszéd játszódott le. Soha nem fogom elfelejteni. Kinyújthattam volna a kezem és megérinthettem volna Jézust, olyan közel volt, ahogy Ő nekem szomorúsággal a hangjában mondta:
- Látod eljöttem, hogy meggyógyítsam őt és nem engedi nekem. Így fog meghalni ennyi és ennyi nap múlva.
És meg is halt.
Vajon ez Isten akarata ?? Nem!! Örülök, hogy a mennybe ment, és ott ugrál és táncol most, de sajnálom, hogy kihagyott valamit, amit elérhetett volna ebben az életben, visszamehetett volna a missziós területre. Mi tette semmissé a hit imájának hatását ? Ennek az embernek a hitetlensége. Isten MINDIG meghallgat ENGEM. Amikor TE ezt tudod, meghallgat TÉGED is. "Amit csak kértek az Atyától az én Nevemben, megadja nektek."... Az én megvallásom: "Ő mindig meghallgat engem!" De ez a kedves ember semmivé tette az imámat, tönkretette a hitem hatását.
Mivel? ROSSZ MEGVALLÁSSAL!!!!"
Számomra hihetetlen ez az egész történet. Egy hatalmas csoda történik. Kiárad a kegyelem és az emberünk még sem tudja elfogadni. Amikor már tudatában volt annak, hogy mi is történik, mégis rossz megvallást tett. Szeretnék odafigyelni arra, hogy miket mondok. Magamról, a barátaimról, a családomról, a munkatársaimról, a testvérekről, vagy csak úgy bárkiről. Hiszen hatalmas dolgokra képes az ember a nyelvével. Figyeljetek erre oda Ti is, és kívánom, hogy tudjunk mindig pozitív és hittel teli megvallásokat tenni a dolgainkkal kapcsolatban.
Eléggé hosszúra sikeredtem, de már nagyon összegyűltek a dolgok és így sem tudtam mindent leírni. Isten áldjon meg mindenkit aki olvassa az írásaimat és kívánom, hogy épüljetek belőle.
D
Egyedül ücsörgök benn az irodába, így van időm egy picit gondolkozni. Mindig is foglalkoztatott az a dolog, hogy miért mondja mindenki azt, hogy én "ilyen meg olyan jó vagyok". Soha nem éreztem magam annak. Mármint igyekszem jól csinálni a dolgaimat és figyelmes lenni azokkal akik közel állnak hozzám, de ettől még nem leszek jó. Nekem is vannak hibáim. Sokszor érzem azt, hogy egyszer majd csinálok valami nagy hülyeséget és mindenki jó nagyot fog csalódni bennem. Persze remélem Isten segít, hogy ne csináljak ilyet, de azért nem vagyok tökéletes, én is bármit elronthatok. Kicsit frusztrál, hogy akik körülöttem vannak, rossznak érzik magukat néha, vagyis rosszabbnak mint amilyen én vagyok. Remélem, hogy nem valamilyen viselkedéssel, vagy beszólogatással érem ezt el, mert nem akarok senkit sem megítélni. Nem akarom, hogy az emberek mellettem rossznak érezzék magukat, azt akarom, hogy úgy érezzék, hogy szeretem és elfogadom őket, mint ahogy azt Isten is teszi.
Jó érzés megbocsátani, főleg ha szeretünk valakit. Az utóbbi pár napban picit átéltem, milyen is lehetett Istennek, vagyis milyen neki az amikor egy embernek kegyelmet ad, megbocsátja a vétkeit. Persze sokkal kisebb és jelentéktelenebb dolgokról van szó, de akkor is, jó érzés amikor látod, hogy valaki tényleg megbánja azt amit csinál és még jobb érzés megbocsátani neki. Sokkal jobb mint haragudni. Én így látom és remélem, hogy mindig is így fogom látni, ehhez kérek erőt és bölcsességet.
Soha nem szeretem amikor kritizálnak. Eleinte nem is szoktam igazat adni és mindig ellenállok neki, nehogy már igaza legyen valakinek :D. De aztán, ha olyan a kritika, hogy eléri a szívemet, sokat gondolkozom rajta és van, hogy bizonyos idő után változtat is. Meg szoktam magamban vizsgálni ezeket a dolgokat. Szükségem van arra, hogy kritizáljanak, még akkor is, ha ez fáj, mert ha csak a saját fejem után megyek mindig, akkor lehet, hogy önzővé és akaratossá válok. Szóval az, hogy nem értek egyet valakinek a kritikájával, vagy esetleg úgy néz ki, hogy megsértődök, még nem jelenti azt, hogy később nem fogadom el. ;-)
Azt hiszem mára ennyi, áldott hétvégét mindenkinek. Jó pihenést.
D
Gyönyörű reggelt mindenkinek. Nekem már megvolt.
Reggel a szokásos módon kissé késve indultam el. Hugi csinált nekem finom ebédet (Isten áldja meg gazdagon ezért), viszont picit későn készültünk el, úgyhogy késtem. Ahogy kiléptem a lakásból melegséget éreztem :). Igen süt a nap... gyönyörű. Úgy döntöttem ma nem buszozok, inkább sétálok. Szeretek így menni, mert ilyenkor tudok gondolkozni. Volt is min. Az utóbbi napokban, egy kissé kerülgetett a lelkiismeret furdalás, valamint a félelem amiatt, hogy az ajándékot amit nem rég kaptam eltékozlom, nem vigyázok rá eléggé. Szerencsére ma reggelre ez az érzés teljesen elhalványodott. Bár tudom, hogy vannak dolgok amiket nem jól csináltam az utóbbi napokban, mégis hatalmasan elcsodálkoztam, h Isten mennyire megáldotta a tegnapi esténket :). Újra bebizonyosodott több dolog is, többek közt, h Isten meghallgatja az imákat, még akkor is, ha egyszerű, lényegtelennek tűnő dolgokért imádkozunk, valamint az őszinte szeretet előtt nincs semmilyen akadály. Nagyon szeret bennünket az Apukánk.
Szóval ahogy sétáltam reggel, gondolkoztam egy tegnapi videón, ami elindított bennem valamit. Jó érzés volt, azt kértem, hogy használja ezt, ha tudja. Szeretnék végre kimozdulni egy picit abból az állapotból ahol most vagyok és nyitni a világ felé. Szóval imádkozzatok értem, hogy sikerüljön az amit Isten mutatott, legyen erőm és bátorságom (bátorságunk) véghez vinni. Mentem tovább és egyszer csak eszembe jutott, hogy már olyan régen nem adakoztam a szegényeknek. Ilyenkor azt szoktam csinálni, h belenyúlok a tárcámba és kiveszek egy marok aprót, zsebre vágom és ha találkozok valakivel akinek úgy érzem h adnom kell, adok. Nem szeretek a tárcámban kotorászni amikor épp azt várják, h adjak már. Persze általában amikor így előkészülök, nem szoktam találkozni senkivel. Ma ez másképp alakult. Ahogy a metrón utaztam, tovább hallgattam a zenét, gondolkoztam azon, h lehetne megvalósítani azt a dolgot amit mutatott Isten. Sok jó gondolatom volt és éreztem h betöltött a Szent Szellem, vidám voltam. Odaértem a délihez, felmentem a mozgólépcsőn és ahogy sétáltam kifelé, észrevettem egy idősebb asszonyt. A botjára támaszkodott és nem tűnt szegénynek, meg ilyesmi, de mégis a szemébe néztem és sajnáltam kicsit. Közel mentem el mellette és amikor már egy picit elhagytam, olyan érzésem volt mintha szólt volna hozzám. A szemem sarkából talán még láttam is. Visszafordultam és kivettem a fülemből a zenét. Akkor elkezdte mondani nekem, hogy nagyon éhes és reggelit szeretne venni, meg hogy, Ő szóró lapozni szokott, de most valami nem jött össze. Nem értettem pontosan, mert ahogy beszélt el kezdett sírni. Annyira megérintett, ahogy ott álltam előtte. Akkor jutott eszembe, h én előkészítettem egy marék aprót, gyorsan benyúltam a zsebembe és odaadtam neki. Aztán amikor elvette még megfogtam a kezét és rámosolyogtam. Megköszönte. Még bennem volt az is, hogy mondjam neki h. Isten nagyon szereti, de ehhez nem voltam elég bátor, nem tudom miért. Ahogy mentem tovább megint éreztem Isten jelenlétét. Annyira jó volt végre hosszú idő óta úgy adni, hogy tudom, hogy jó helyre került amit adtam.
Azért is érintett meg engem annyira ez a mai reggel, mert annak ellenére, hogy kétségek voltak bennem, hogy jól csinálom-e a dolgaimat Isten megmutatta, hogy ne ezekkel foglalkozzak. Ő ott van mellettem, csak tegyem a dolgom és ahol gyenge vagyok majd Ő erős lesz. Csak azt a picit amit tudok, azt tegyem meg és higgyem el, hogy Ő nem hagy el, bármit is teszek. Nem dicsekvésből írtam le ezeket, csak azért, hogy lássátok Ti is, nem az elrontott dolgokkal, a hibákkal, bűnökkel kell foglalkozni. Kegyelemben élünk és én ezt ma megtapasztalhattam. Nem arra van szükségünk, hogy törvényeket hozzunk magunknak és azokat betartsuk, vagy a mások által kitalált törvényekhez ragaszkodjunk. Azt várja tőlünk, hogy tovább menjünk és megcselekedjük az Ő akaratát. Remélem nekem sikerül így élnem. Nagyon szeretném.
Áldott hetet mindenkinek.
D
Nem vagyok jó ember. Nem csinálom tökéletesen a dolgaimat. Nem tudok úgy szeretni sokszor, ahogy kéne. Nem mindig értek egyet az általánosan elfogadott elvekkel. Szeretem máshogy csinálni a dolgokat, úgy ahogy én gondolom, ahogy a szívemben érzem. Szeretem érezni, hogy Isten megáld. Jó dolog "fiúnak" lenni.
Mégis olyan nehéz, amikor mások, ahelyett, hogy örülnének annak, hogy boldog vagyok, megpróbálják megmutatni, hogy miért is csinálom rosszul amit csinálok. Miért van az, hogy ahelyett, hogy imádkoznának értem, hogy minden jó legyen, megpróbálnak megjavítani, mint valami elromlott órát a műszerész.
Nehezen viselem, amikor megmondják a határokat. Amikor megpróbálnak bezárni bizonyos szabályok korlátjai közé. Már megtapasztaltam milyen a friss, tágas, zöld legelőkön élni. Szabadon élni. Megéreztem ennek az illatát és ezért annyira fáj amikor rám akarják tenni a nyerget.
Igen, talán én gondolom rosszul. Igen, talán én nem csinálom jól. Igen, talán így nem fog sikerülni. Igen, talán nem így kéne.
De legalább őszinte vagyok. Őszinte vagyok Istennel. Kitárom elé a szívem. Az Ő kezében vagyok már egy ideje. Előle nem akarok elbújni. Még ha rosszat is teszek, letérdelhetek elé, hogy bocsánatot kérjek. Biztos vagyok benne, hogy szeret engem annyira, hogy megfogja mutatni, hogy min kell változtatnom. Eddig is megmutatta, ha tudok hozzá fordulni ezután is megfogja. Bennem él és én Ő benne.
Nagyon kavarognak bennem a dolgok... a vihar után viszont mindig kisüt a nap...
"Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan."
Ahhoz pedig, hogy az ember jól lásson a szívével őszinteségre van szükség. Elsődlegesen saját magunk felé, az után pedig mások felé. A mai világban olyan sokan megkeményítik a szívüket. Ez érthető is, hiszen mindenki szerint gáz, ha sebezhető vagy. Kihasználják az emberek, ha megnyílsz és könyörtelenül lecsapnak rád. Mégis ahhoz, hogy szeretni tudj, szükség van arra, hogy megnyisd a szíved. A felépített falakat, amikkel bevédted magad és amit kifelé mutatsz, le kell rombolni. Ki kell lépni a hajóból, rá a hullámokra, mert csak akkor tudod meg, hogy képes vagy-e a vízen járni. Milyen nehéz és mégis milyen jó érzés kilépni a kényelmes csónakunkból. Amikor eldöntöd, amikor elindulsz, aztán visszanézel egyszer, majd tovább mész és visszanézel még egyszer, majd végül hozzáérsz a víz felszínéhez. Próbálgatod... mivel még nem léptél ki teljesen, van hogy úgy érzed, fenn tudnál maradni a tetején, de van, hogy úgy érzed elsüllyednél. Igazán csak akkor bizonyosodhatsz meg amikor kilépsz végre. Két lábbal és már a kezeddel sem kapaszkodsz. Levetsz mindent ami a hajóhoz kötött és elindulsz. Eleinte egy picit talán süllyedni vélsz, de ha jól döntöttél és igazán hiszel akkor megtart a víz.
Köszönöm Istennek, hogy segített lerombolni a felépített falakat. Mindaz ami gátolt már csak törmelék. Végre újra érzem, hogy megérintenek a dolgok. Persze sebezhetőbb is vagyok, de végre tudok szeretni. Őszintén el tudom mondani, hogy mi van bennem. Hálás vagyok azért, hogy megtapasztalhattam, milyen áldás van ezen. Köszönöm a mai napot, a tegnapit, az elmúlt heteket, az elmúlt hónapokat...
"Hanem öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a testet ne tápláljátok a kívánságokra." (Róma 13,14)
Egy érdekes témán gondolkodtam el a mai este. A gondolatok még most is forognak a fejemben, szóval most készül amit írni akarok és úgy érzem még nagyon az elején vagyok ennek a gondolatmenetnek. Szóval amiről írni akarok, azok a kívánságok. Amióta a műtétem volt, sokat gondolkozom azon, hogy mitől lehetett, miért történt meg ez az egész és vajon, hogy lehetne meggyógyulni belőle. Nem állítom biztosan, hogy rájöttem a titok nyitjára, de úgy érzem, hogy egy részének köze van a kívánságokhoz.
Szóval egyre többször figyelek fel arra, hogy mennyire tudják irányítani az ember életét a kívánságai, feltéve, hogy enged nekik. Sajnos azt kell mondjam, hogy nagyon sokszor engedtem én is nekik. Sokszor érzem/éreztem úgy, hogy most rossz napom volt, vagy nincs kedvem ehhez, vagy ahhoz ezért megengedhetem magamnak, hogy engedjek egy kicsit a kívánságomnak. Csak egy pályát játszom ezzel a játékkal, utána tanulok/eszek, csak megkóstolom ezt a csokit/csipszet/kólát, de nem eszem meg, csak bele nézek ebbe a filmbe és ha rossz lesz majd kikapcsolom... Igen. Elgyengültem. Mindig. Ha az ember egy picit elengedi magát és teret ad olyan dolgoknak amiket kíván, de tudja, hogy most vagy egyáltalán nem kellene őket csinálni akkor NAGYON nehezen tud utána megállni. Hogy mi is ezzel a baj. A fenti ige leírja. A testet ne tápláljátok a kívánságokra!!! E helyett öltözzétek fel az Új embert, töltekezzetek be Szent Szellemel. Igen, ezt szeretném, de miért olyan nehéz??
Arra jöttem rá, hogy sok dolgot a kívánságaim miatt rontottam/rontok el. Persze nem arról van szó, hogy semmit nem szabad, hanem, hogy mérsékletesen kell és ami meg nem használ, abból picit sem kell, mert aztán a végén elgyengül az ember és nem tud megállni. Az életemben ezen a területen bölcsességre és Isten erejére van szükségem, úgy érzem. Nem vagyok erős ember, de tudom, hogy az Úr az én hiányosságaimon keresztül tudja megmutatni, hogy Ő milyen hatalmas. Imádkozni fogok azért, hogy adjon erőt és bölcsességet ezzel kapcsolatban és remélem, hogy egyszer majd bizonyságot tehetek. Talán nem csak engem érint ez a téma.
Már most hálás vagyok Neki, hogy megmutatta ezt és legalább tudom, hogy min kell változtatnom. Biztos van még sok dolog, de ez talán most a legfontosabb. Az életem múlhat rajta... Azt szeretném, ha Ő lenne az én legfőbb kívánságom.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)
