Menni...előre

Sok dolog foglalkoztat mostanában. A gondolatok csak úgy mennek össze vissza a fejemben, néha azon kapom magam, hogy munka közben is teljesen máson jár már az eszem :). Mindig is ilyen voltam, álmodozós, de jó... szeretem, a kis belső világomat, ahol mindent megbeszélhetek magammal.

Mik is foglalkoztatnak? Még mindig a betegségem. Miért van ? Miért nem múlik el ? Miért kell küzdeni és hétről hétre újra megtörni a szívemet és napokon keresztül imádkozni, könyörögni. Biztos meg fogok tanulni valamit. Ezzel egy időben érzem, hogy ezekben az időszakokban nagyon érzékeny is vagyok. Ez nálam azt jelenti, hogy sok apró dolog rosszul esik, vagy épp jól. Talán sokan észre se veszik. Ha rosszul esik, akkor nem mutatom ki, ha valami jól esik akkor már egyre többször sikerül. Legalább egy köszönöm, egy mosoly, egy ölelés. Az a nehéz benne, hogy ilyenkor sokkal inkább vágyom arra, hogy szeressenek és ezt ki is mutassák. Ez biztos, hogy mindenkinek nehezen megy, de talán ezért is szeretek olyanokkal együtt lenni, akik ki tudják ezt mutatni. Olyan szeretnék lenni, hogyha valami jól esik akkor azt tudjam viszonozni... mert tudom, hogy nekem is jól esne.

Többet kellene foglalkoznom az Igével, időt rászánni ( hééé ezt mindenki így érzi szerintem :) ) . Szükségem van a kijelentésekre, mert így úgy érzem, hogy csak egy helyben állok, vagy egy apró kis körben futkározok körbe körbe, nincs ami előre vigyen. Vannak gondolataim, hogy miket kéne csinálni, de valahogy "túl elfoglalt" vagyok ahhoz, hogy megálljak és megbeszéljem ezeket a dolgaimat Istennel és megkérdezzem tőle, hogy mit gondol. Pedig muszáj lesz, nem akarok ácsorogni. Eleget ácsorogtam az eddigi életem során.

Tegnap nagyon kellemes napom volt. Az esti ima, kifejezetten kedves volt a szívemnek, még sok ilyet szeretnék. Csodálatos Istenünk van. Ezt úgy érzem ma este is meg fogjuk tapasztalni.

Nagyon vidám napokat kívánok nektek és magamnak is a hétre.:P
D