őszinteség

"Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan."

Ahhoz pedig, hogy az ember jól lásson a szívével őszinteségre van szükség. Elsődlegesen saját magunk felé, az után pedig mások felé. A mai világban olyan sokan megkeményítik a szívüket. Ez érthető is, hiszen mindenki szerint gáz, ha sebezhető vagy. Kihasználják az emberek, ha megnyílsz és könyörtelenül lecsapnak rád. Mégis ahhoz, hogy szeretni tudj, szükség van arra, hogy megnyisd a szíved. A felépített falakat, amikkel bevédted magad és amit kifelé mutatsz, le kell rombolni. Ki kell lépni a hajóból, rá a hullámokra, mert csak akkor tudod meg, hogy képes vagy-e a vízen járni. Milyen nehéz és mégis milyen jó érzés kilépni a kényelmes csónakunkból. Amikor eldöntöd, amikor elindulsz, aztán visszanézel egyszer, majd tovább mész és visszanézel még egyszer, majd végül hozzáérsz a víz felszínéhez. Próbálgatod... mivel még nem léptél ki teljesen, van hogy úgy érzed, fenn tudnál maradni a tetején, de van, hogy úgy érzed elsüllyednél. Igazán csak akkor bizonyosodhatsz meg amikor kilépsz végre. Két lábbal és már a kezeddel sem kapaszkodsz. Levetsz mindent ami a hajóhoz kötött és elindulsz. Eleinte egy picit talán süllyedni vélsz, de ha jól döntöttél és igazán hiszel akkor megtart a víz.

Köszönöm Istennek, hogy segített lerombolni a felépített falakat. Mindaz ami gátolt már csak törmelék. Végre újra érzem, hogy megérintenek a dolgok. Persze sebezhetőbb is vagyok, de végre tudok szeretni. Őszintén el tudom mondani, hogy mi van bennem. Hálás vagyok azért, hogy megtapasztalhattam, milyen áldás van ezen. Köszönöm a mai napot, a tegnapit, az elmúlt heteket, az elmúlt hónapokat...

Kívánságok

"Hanem öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a testet ne tápláljátok a kívánságokra." (Róma 13,14)

Egy érdekes témán gondolkodtam el a mai este. A gondolatok még most is forognak a fejemben, szóval most készül amit írni akarok és úgy érzem még nagyon az elején vagyok ennek a gondolatmenetnek. Szóval amiről írni akarok, azok a kívánságok. Amióta a műtétem volt, sokat gondolkozom azon, hogy mitől lehetett, miért történt meg ez az egész és vajon, hogy lehetne meggyógyulni belőle. Nem állítom biztosan, hogy rájöttem a titok nyitjára, de úgy érzem, hogy egy részének köze van a kívánságokhoz.

Szóval egyre többször figyelek fel arra, hogy mennyire tudják irányítani az ember életét a kívánságai, feltéve, hogy enged nekik. Sajnos azt kell mondjam, hogy nagyon sokszor engedtem én is nekik. Sokszor érzem/éreztem úgy, hogy most rossz napom volt, vagy nincs kedvem ehhez, vagy ahhoz ezért megengedhetem magamnak, hogy engedjek egy kicsit a kívánságomnak. Csak egy pályát játszom ezzel a játékkal, utána tanulok/eszek, csak megkóstolom ezt a csokit/csipszet/kólát, de nem eszem meg, csak bele nézek ebbe a filmbe és ha rossz lesz majd kikapcsolom... Igen. Elgyengültem. Mindig. Ha az ember egy picit elengedi magát és teret ad olyan dolgoknak amiket kíván, de tudja, hogy most vagy egyáltalán nem kellene őket csinálni akkor NAGYON nehezen tud utána megállni. Hogy mi is ezzel a baj. A fenti ige leírja. A testet ne tápláljátok a kívánságokra!!! E helyett öltözzétek fel az Új embert, töltekezzetek be Szent Szellemel. Igen, ezt szeretném, de miért olyan nehéz??

Arra jöttem rá, hogy sok dolgot a kívánságaim miatt rontottam/rontok el. Persze nem arról van szó, hogy semmit nem szabad, hanem, hogy mérsékletesen kell és ami meg nem használ, abból picit sem kell, mert aztán a végén elgyengül az ember és nem tud megállni. Az életemben ezen a területen bölcsességre és Isten erejére van szükségem, úgy érzem. Nem vagyok erős ember, de tudom, hogy az Úr az én hiányosságaimon keresztül tudja megmutatni, hogy Ő milyen hatalmas. Imádkozni fogok azért, hogy adjon erőt és bölcsességet ezzel kapcsolatban és remélem, hogy egyszer majd bizonyságot tehetek. Talán nem csak engem érint ez a téma.

Már most hálás vagyok Neki, hogy megmutatta ezt és legalább tudom, hogy min kell változtatnom. Biztos van még sok dolog, de ez talán most a legfontosabb. Az életem múlhat rajta... Azt szeretném, ha Ő lenne az én legfőbb kívánságom.

Megint túl sok dolgon gondolkozom egyszerre. Sok része van az életemnek ahol szeretnék megfelelni. Jó lenne jól teljesíteni, hogy sikeresen menjenek a dolgok. Mindig csak gyűlnek és gyűlnek a dolgok, amikor egyszer csak azt veszem észre, hogy a sötétben sétálok. Felnézek az égre, keresem a csillagokat, de csak a sötét eget látom. A "felhők" eltakarják előlem a fényt, ami onnan fenntről jön. Vagyis a csillagok ott vannak, a fényük sem húnyt ki, csak én nem látom őket. Vajon miért hagyja az ember, hogy a felhők összegyűljenek. Nem tudom megmondani, de mindig jön egy este, amikor már csak ezt veszem észre. Tudom, hogy hamarosan eső lesz. Esni fog, zuhogni, és tudom h. az felhőimmel le kell számolni. Hiába nyújtózkodok, nem érem el őket. Hiába mászok létrára, a közelükbe se jutok. Képtelen vagyok kitisztítani az eget magam felett. Rá kell bíznom a Szélre. Had fújja el őket messzire, hogy végre megint tisztán láthassam a csillagok fényét, hogy megint világíthassanak nekem odafönt az égen. Bármennyire is sötét van, mindig tudom, hogy a csillagok ott vannak... és az eső után mindig jön a napsütés. Szükség van az esőre is. Tisztára mossa a földet. Eltűnik minden mocsok és újra kitisztul minden. Igen, most össze vissza van minden, mint ahogy ez az írás is, de majd hamarosan rend lesz. Nem én rakok rendet. Én csak hiszem, hogy az lesz. Képtelen is lennék rá, mint ahogy a felhőimet sem érem el... soha. Örülök, hogy nem egyedül kell megtenni, van egy Apukám, aki segít nekem ebben.

Ez a helyzet

Rég írtam, de ez jót jelent. :) Vagyis azt jelenti, hogy annyi minden dolog történt amit megéltem, hogy nem volt időm írni. Ez persze csak egy a sok közül amire mostanában nincs időm. Örülök neki, hogy így alakult - alakul. Végre nem a gép előtt ücsörgök magányosan egész este és olyan dolgokkal töltöm az időmet amiknek semmi haszna/értelme.

A múlt héten voltunk KREDIT-en. Szuper volt, főleg a második este. Béla bácsi mondott sok okosat, többek közt azt is, hogy mindenki a saját kreativítása szerint próbálja meg dícsérni az Urat, azzal amivel csak tudja. Jó volt a dicsi is, meg minden. Újra bebizonyosodott számomra, hogyha olyan emberek gyűlnek össze akik tényleg szeretnek dicsőíteni, akkor sokkal jobb, hitelesebb és erőteljesebb az egész. Ez érezhető. Nem azon múlik, hogy ki mennyire profi, hanem, hogy milyen szívvel áll oda.

A héten volt egy fotós találkozó. Kedd este 6-ra mentünk és olyan 7, fél 8 körül el is kezdődött :D. Ettől függetlenül jól elszórakoztunk. A B.Ádám által tartott hasznos kis előadás során rájöttem, hogy még kuporgatni kell egy keveset mire lesz megfelelő felszerelésem egy ilyen jellegű tevékenységhez. Az "okítás" után jött a fotózós rész, de még előtte történt egy kis baleset. Valakit (akit most nem nevezünk a nevén :D) leöntöttek forró csokival. Mondhatnám, h forró vizet a kopaszra... :D, de ennyire nem volt vicces a szitu és nem is kopasz az illető :P. A lényeg, h nem sikerült kiszedni a helyszínen a nacóból a gyönyörű barna foltokat. A fotózás jó volt, végre kipróbálhattam egy SB-800-at élesben. Nagyon megtetszett. Olyan fotókat sikerült csinálnom vele, amik igazán tetszetősek, főleg hogy egy tök sötét pincében készültek. Egy képet osztok meg veletek, ezt a modelről (mert ugyebár az is volt :)) készítettem. Sajnos a stúdió vakukra nem tudtam rákapcsolódni, meg nem is volt túl sok időm, mivel a többiek miatt menni kellett :P Jó volt, elégedett vagyok a gépemmel, még egy vakut be kell szerezni, mert az csodákra képes :) Tehát a kép:

Csütörtök délután Hősök tere és Városliget volt a célpont. Megtaláltuk a "szabadtéri pocsolyabámulás" országos döntőjének helyszínét és még pár éppen edzést tartó illetővel is találkoztunk. Aztán kalandot keresve sétáltunk át a forgalmas úton, mert miért ne :D. Viszont a Jolika turistáinak már nem mertünk integetni. Vagyis én mertem volna, csak egyedül nem olyan poén. :P Meg kell jegyeznem, hogy az óriás pöttyös amit a parkban elfogyasztottunk igazán remek volt :). Aztán kipróbáltuk a kis pizzériát, ahol saját magunk állítottunk össze egy nagyon finom vacsorát :) és műsort adtunk a pizzéria dolgozóinak :D.

Csak pár dolgot írtam le, mert olyan sok minden van, hogy arra nem is lenne elég idő, hogy mindent lejegyezzek. A hétvégét otthon töltöm. Jó lesz végre látni az otthoniakat. Pihi, nyugalom...

Ezt kívánom nektek is... D